120 éve kezdték el építeni az Újpesti Városházát

Újpest központjában, a hármas metró végállomásától csupán néhány percnyire található a Szent István tér egyik ékessége, a vörös téglás zöld tetős városháza, melynek építésébe Bőhm Henrik és Hegedűs Ármin tervei alapján 120 évvel ezelőtt vágtak bele a helyi mesteremberek és iparosok.

Az egykor még különálló községként működő Újpest lakossága a 19. században a helyi gyáraknak köszönhetően folyamatosan gyarapodott, ezzel párhuzamosan jelentkezett az igény a közintézmények és egyéb szolgáltatások bővítésére is. A ma István út 14. szám alatt található, jelenleg is városházaként funkcionáló épület története nem indult zökkenőmentesen, némi vita és egyeztetés előzte meg az építkezést. Lehetséges megoldásként a már korábban többször toldozott-foldozott, József és Attila utca sarkán álló épület bővítésese is felmerült, végül azonban a legtöbb képviselő egy új városházára voksolt, pedig ekkor a települést hivatalosan még nem is emelték városi rangra.

A tervezőkről: a Bőhm–Hegedűs építészpáros

Bőhm Henrik Várpalotán született 1867. június 10-én, építész diplomáját a Budapesti József Nádor Műszaki Egyetem szerezte meg 1890-ben. A kor szokásaihoz híven, miután kézhez kapta oklevelét útra kelt Európában, hogy tudását elmélyítse és minél több tapasztalatot szerezzen. A négy évig tartó tanulmányút során Bőhm megjárta Ausztriát, Hollandiát, Svédországot és Dániát is. Visszatérésekor három éven át a Szabó Ervin könyvtár terveit is jegyző Meining Artúrnál dolgozott. 

Hegedűs Ármin 1869. október 5-én született Szécsényben, diplomáját a Műegyetemen 1891-ben vette át. Külföldi tanulmányútja után 1893-tól egészen 1922-ig a fővárosnak dolgozott köztisztviselőként. Ismert munkái közé sorolható a Sterk Aladárral és Sebestyén Artúrral közösen tervezett Gellért-fürdő és gyógyszálló épülete, a szolnoki Tisza Szálló és Gyógyfürdő, emellett több iskola is gazdagítja portfolióját, ilyen például a szecessziós stílusú Dob utcai iskola, vagy a Lajta Bélával közösen megálmodott egykori Pesti Izraelita Hitközség gimnáziuma (ma ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola) is. „Hegedűs a pedagógiát igazi művészetnek tekintette, amelyhez az építészet segédkezet nyújthat, és iskoláit ezen elv szerint: korszerű szerkezetben, a modern szociális higiénia követelményeinek megfelelően álmodta meg” – írja róla az Újpesti Kerületi Lapok 2000-ben.

Bőhm Henrik és Hegedűs Ármin 1896-ban nyitották meg közös irodájukat, a legtöbb megrendelésen együtt is dolgoztak, azonban mindkét építésznek akadtak önálló munkái. A főként szecessziós és historizáló épületeikről ismert páros irodája jegyzi a terveit a pöstyéni Thermia Palacenak és az Irma fürdőnek, Csáktornyán a kereskedelmi kaszinónak, a Kiskunfélegyházi fürdőszállónak, a békéscsabai Árpád Gyógy-és strandfürdőnek és Budapesten a Szervita téren álló Török Bankháznak. Némileg kilóg a sorból a modern stílusú Napraforgó utca 14. szám alatti ház a kísérleti lakótelepen, melyet szintén a Bőhm–Hegedűs páros készített.

Az Újpesti Városháza

Újpest városházát hivatalosan 1900 nyarán adták át, a munkálatok azonban 120 évvel ezelőtt, 1899 tavaszán kezdődtek el. „A határozatot a vármegye 1895. július 17-én, a belügyminiszter december 2-án hagyta jóvá, gróf Károlyi Sándor pedig hozzájárult az egész Szent István tér tulajdonjogának a község nevére történő telekkönyvezéséhez. Ezt követően kerülhetett sor a tervpályázat meghirdetésére” – írta az Újpesti Helytörténeti Értesítő 2000-ben.

Az új városháza helyét a piac méretének rovására a Szent István téren határozták meg. A tervpályázatra öt pályamű érkezett, a nyertes Böhm Henrik és Hegedűs Ármin közös elképzelése, az „Évszázados múlt után” jeligéjű munka lett. „Az épület földszintjének baloldalát a lehető legkedvezőbb elhelyezéssel tágas kávéház és vendéglők foglalják el, amelyek mellett a tér felől a vendéglős lakása csatlakozik. Az István út felé és az épület jobb oldalán összesen 11 üzlethelyiség nyer elhelyezést. A tér felől még egy széles kapubehajtó vezet az egyik udvarba, melyben a tűzőrségi istálló és szertár vannak elhelyezve. Az egész első emeletet a kedvezően csoportosított hivatalos helyiségek foglalják el, itt nyernek elhelyezést a községi hivatalokon kívül a tanácsterem, anyakönyvi hivatal, törvénybírói hivatal és adóhivatal. A második emeleten a díszes kiképzésű közgyűlési terem, mely úgy van kiképezve s oly mellékhelyiségekkel ellátva, hogy igen célszerűen vigalmak megtartására is alkalmas. Az emelet többi része úgy van bérbe adható lakásokra beosztva, hogy azok bármikor bármiféle átalakítás nélkül hivatali helységekül legyenek felhasználhatók”– számol be a Közérdek lap a tervekről az 1898. június 9-i számában.

A kivitelezésre is pályázatot hirdettek, ezt Scheibel Gyula újpesti építőmester nyerte el, akinek irányításával elsősorban a helyi mesteremberek és iparosok építették fel a városházát. Az eredeti elképzelések többször változtak, így az építészeknek lépten-nyomon alkalmazkodniuk kellett az újonnan felmerülő igényekhez, így kellett a járásbíróság, a börtön és a tűzoltótorony számára is helyet szorítani az épületben. Az alapkőletételt követően csupán 15 hónap telt el, mire az újpesti köztisztviselők birtokukba vehették az új városházát.

A városháza üléstermének berendezését – többek között a faragott tölgyfából készült elnöki emelvényt, az előadói asztalt, 84 széket és 25 padot – Wolfner Tivadar közbenjárásával sikerült igen kedvező áron felvásárolni a budapesti kereskedelmi és iparkamarától. A további irodabútorokat pályázati úton szerezték be, melyeket végül két vállalkozó, Bajusz Bálint és Machunka Imre készített el.

A homlokzatot egykor díszítő címerről a korabeli lapok felháborodva számolnak be: „Hallatlan botrány, de ez csak itt Újpesten történhet meg, hogy ilyen ’jeles’ fővárosi építészek bolond tervei és rajzaik után a 900 éves szent koronát elsikkasztva, így a magyar címert meghamisítva egy kutyafejen nyugvó hercegi koronát csempésztek oda a magyar címer fölé" – olvasható az Újpesti Közlöny 1900. május 6-i számában. Az épületen ma Roland városvédő lovag alumíniumból készült szobra található.

A historizmus és a szecesszió jegyeit vegyesen viselő városháza tekintélyes kora ellenére a mai napig jól tartja magát, külső jegyei az évek alatt alig változottak, sőt, még a világháborúkat is átvészelte. Az épület megőrizte eredeti funkcióját, egyedül a korábban kialakított földszinti üzletek szűntek meg (pedig volt itt mészáros üzlet, cipőbolt, és tejcsarnok is) ugyanis a folyamatosan gyarapodó újpestieknek még több hivatalra volt szüksége. 

Fotó: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont